1. Rész
Remélem, tetszeni fog. Következő részig legalább 2 like, és 1 komi ;)Evii.(:
Átlagos májusi napnak indult, éppen az iskolából tartottam hazafele a legjobb barátnőimmel, Mirával és Vikivel, akivel egy házban lakok. Mikor hazaértünk, megnéztük a postaládát, amiből egy borítékszél lógott ki..... Gondoltam biztosan egy számla. Mikor kinyitottam, láttam, hogy apától érkezett, aki Londonban laki, én pedig anyával itt, Magyarországon. Ahogy megláttam a borítékot, hevesebben vert a szívem. Izgatottam téptem fel, mert apától nem szoktam "csak úgy" levelet kapni. Mikor kibontottam alig akartam hinni a szememnek. Azonnal elsikítottam magam, mikor megláttam, hogy egy repülőjegy van benne, ami Londonba szól, az én nevemre. Viki és Mira ijedten néztek rám. Először Viki szólalt meg:
-Iza jól érzed magad?
-Persze, soha jobban - válaszoltam.
-Mi áll a levélben? - kérdezte Mira.
-Repülőjegy nekem Londonba. Apától jött. - mondtam két sikítás között.
-De hát Iza, te még nem is utazhatsz egyedül, még 17 éves vagy. - jegyezte meg Viki.
-De ez a jegy augusztusra szól, akkor már 18 leszek. - mondtam.
-Mekkora is a bőröndöd?? Beleférek? - kérdezte ismét Viki.
Vidáman indultunk felfele a lakásba.
Tudni kell, hogy szomszédok vagyunk, Miráék a 6. emeleten laknak, én és anya a 8.-on, Vikiék pedig a 10.-en.
Mikor beléptem a lakásba, boldogan dobtam le a táskámat a szobámba, és kimentem anyához, aki éppen palacsintát sütött. Nyomtam egy puszit az arcára, majd örömmel újságoltam neki azt, ami a levélben állt. Ő meglepődve fogadta, mert szerinte apa mindig mindenre sajnálja a pénzt.
* 3 hónappal később *
Este 9 óra van, és itt gubbasztok, mert tudom, holnap életem első repülőútjára megyek. Vegyes érzéseim vannak, mert tudom, hogy milyen jó lesz Angliában nyaralni, viszont anyát nem szívesen hagyom itthon egyedül. Már mindent összepakoltam, kiválasztottam, milyen ruhát fogok felvenni, egyszerűen minden tökéletes.
* másnap reggel*
Reggel korán, 7-kor csörgött az órám. Éreztem, hogy most máshogy kelek, mint általában, mert izgatott voltam az utazás miatt. Anya kiabált nekem:
-Gyere Iza, kész a reggelid, mindjárt indulnunk kell.
Nagy nehezen kimásztam a konyhába, ahol a kedvenc reggelim várt, nutellás palacsinta, eperrel. Gyorsan megettem, majd elkészültem. Már csak akkor eszméltem fel, mikor a kocsiban ültem. Akkor már tudtam, hogy néhány óra múlva Londonban leszek.
Mikor felszálltam a repülőre egyre jobban izgultam. Anyának integettem még az ablakból, aztán elindutunk. A gyomrom liftezett, viszont nyugtatott a gyönyörű táj, és az, hogy a felhők felett vagyok. Úgy döntöttem, relaxálok, hogy egy kicsit frissebb legyek, mikor leszállok.
Mikor leszálltam, megláttam apát, aki egy idegen nővel várt kint. Mikor odamentem hozzájuk ez a fogadás várt:
-Szia Izus! Ő itt Lucy, a barátnőm.
Hirtelen meg se tudtam szólalni, csak gondoltam magamban, hogy jól indul ez a nyaralás. Ráadásul ez a nő....Nekem nagyon nem volt szimpatikus. Apa kicipeltem a bőröndömet a kocsihoz, és berakta a csomagtartóba. A hazafelé út elég szótlanul telt, mivel nem akartam ezzel a nővel beszélgetni. Megérkeztünk egy hatalmas házhoz, ahol apa lefékezett. Lucy egyből kipattant a kocsiból, és elindult befelé.
Apa még néhány szót váltott velem:
-Figyelj Iza! Lehet, hogy nem túl szimpatikus neked Lucy, de én szeretem, és szeretném, ha megpróbálnál vele jól kijönni. Ráadásul van egy lánya is, akivel szerintem kedvelni fogjátok egymást.
-Megpróbálhatom, de de nem ígérek semmit.
Kiszálltunk, apa bevitte a bőröndömet a házba, én pedig lassan baktattam utána. Ahogy beléptünk apa útbaigazított, hogy az emeleten van a szobám, a Lucy lányának szobája mellett.
Belépve a szobámba, és tényleg szép szoba volt. Még alig cuccoltam le, máris hallottam Lucy magas (néha már rikácsoló) hangját:
-Lányok ebéd!!!
Lementem, ahol már mindenki az asztalnál ült. Bemutatták nekem Sophiet, Lucy lányát, aki teljesen más volt, mint én. Rajta minden fekete volt, én pedig imádom a színes rucikat. Megtörtént az ebéd, majd visszamentem a szobámba, kicsomagoltam. Valaki kopogott. Kinyitottam az ajtót, és Lucy állt az ajtó előtt, aki meglepően mély és komor hangon megfenyegetett, hogy ne merjem kitúrni őket a családból. Eléggé megijedtem, így csak becsaptam az ajtót.
Sokáig gondolkoztam, hogy elmondjam-e apának, de végül eléálltam, és elmondtam. Apa természetesen újdonsült szerelmének hitt, amit én nem bírtam elviselni, és kitört belőlem a sírás. Felrohantam, majd néhány perc múlva kopogtattak. Kiabáltam, hogy "Ne gyere be!!", de apa bejött. Meg akarta beszélni, de én idegesen kiabáltam vele. Ő is egyre mérgesebb lett, és ezt kiabálta:
-Iza nekem ők a családom!!
-Én már nem jelentek neked semmit?? Hiszen a saját gyereked vagyok! - vágtam vissza.
Apa erre nem tudott válaszolni semmit. Én viszont elrohantam otthonról. Azt se tudtam, merre megyek, csak futottam, míg találtam egy padot egy szökőkút mellett. Oda leültem, tenyerembe hajtottam a fejem, és sírtam.
Nem tudom, hány percig sírtam, mire egy kéz hozzám ért, és valaki megszólalt:
-Jól vagy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése